19 Jul 15:45
2 years ago
a response
Anonymous
FMK (remus, james, seb)

F: Remus. Csak azért, mert nem akartam Jamest ebbe a rublikába tenni. 

M: Sebastian. Indokoljam?

K: James. Fájdalmasan és gyötrelmesen.  

19 Jul 15:44
2 years ago
a response
Anonymous
voltál-e már valaha szerelmes vagy éreztél-e valaki iránt ahhoz közeli érzést?

Szerelmes? Az a gyengéknek való, anon. 

11 Jul 18:22
2 years ago
link
♥ 31 notes
  

moonydoesntbite:

Pontosan tudta, hogy a lány valószínűleg ismét a szokásos hűvös viselkedésével fogja jutalmazni a kezdeményezését. Hiszen a javaslata, hogy menjenek máshova Sophia számára felért egy visszautasítással, még akkor is ha nem annak szánta. Elbűvölve nézte ahogy a lány pár korttyal lehúzza a pohárban maradt italt, majd tekintete a karcsú nyakára tévedt, majd egyre lejjebb haladt s ismét erőt kellett vennie magán, hogy a látvány hatására ne kívánja olyan piszkosul. Elvette a felé nyújtott poharat, majd töltött magának bele még egyszer. - A pletykák 90 százaléka általában mindig valamely igazságon alapul. A többi 10 százalék az ami valakinek a rosszindulatának köszönhetően terjed. - hiszen hiába változtatja a szoba a helyét évente, mindig akad egy-két talpraesett roxfortos aki felfedezi és elterjeszti a hírét.

Évkezdéskor általában hetekig tart nekik is mire megtalálják, de mivel eddig mindig együtt keresték s így gyorsabban tudtak haladni, mindig sikerült felfedezni, még ha néha reménytelennek is tűnt a feladat. - Mindig olyan amilyennek szeretnéd, hogy legyen. Ezt például mi rendeztük be, ugyanis kellett egy hely csak nekünk. Ami azt illeti, hét év alatt te vagy az első kívülálló aki betekintést nyerhetett a szoba ezen alakjába. Ezzel viszont megszegtem a szabályt, szóval érezd megtiszteltetésnek, hogy te érdemelted ki kitüntető figyelmemet és szerezted meg ezt a címet. - a lány azonban úgy tűnt egyáltalán nem figyel a mondanivalójának egyetlen részére sem, ugyanis a nyakának csókolgatásával volt elfoglalva, ami miatt Remus még nehezebben tudott koncentrálni, nehogy elakadjon a szava. Lassan végigsimított a lány combján, majd először a jobb, majd a bal vállán vette le a selyemruha pántját így az Sophia lábához hullott. A fekete csipke fehérnemű hatására úgy érezte most még nehezebb lesz uralkodnia magán, mint bármikor máskor, sőt már egyáltalán nem is volt biztos abban, hogy akar-e.

Hát persze, gondolta a lány magában, forgatva a szemeit, s próbálva kizárni a fiú szavait. Képtelen volt eldönteni, tetszett-e neki Remus okoskodása. Értékes gondolatai voltak, s a tudás melyet magába szippantott a könyvekből és az eddig szerzett tapasztalatok során valamilyen formában mindig megmutatkoztak a „találkozóik” során. De vajon az állandó beszéd, és eszének fitogtatása valóban olyan tulajdonság volt-e, mely elbűvölte Sophiet. Kétségtelenül a jelleméhez tartozott, még inkább érdekessé tette őt, növelve benne a vágyat. Bár máskor örült, ha locsogását hallgatja, akkor, ott, úgy érezte be kell tapasztania valamivel a száját és rábírnia hogy csak őrá koncentráljon.

- Shh! – tapasztotta gyengéden ujját ajkaira s húzta végig azokon. – Most ne. – suttogta, levegőért kapkodva. Kezei felperzselték bőrét, úgy érezte elveszti az irányítást s összeesik a kezei alatt. Egyáltalán nem érezte magát védtelennek, ahogy a ruha lecsúszott. Szívesen bújt a becserkészendő vad bőrébe, csakúgy mint a tehetetlen, védtelen hattyúéba is. Lassan húzta őt maga után, kínzó léptekkel, amíg el nem érték a fotelt. Mielőtt leültette volna őt, egy újabb puszit hintett el, ezúttal a szegcsontjára, fokozva a feszült hangulatot. Kényelmesen elhelyezkedett ölében, s folytatta előbb megkezdett munkáját – elkezdte kigombolni ingét.

11 Jul 16:56
2 years ago
link
♥ 31 notes
  

moonydoesntbite:

pokerfacesophia:

moonydoesntbite:

- Nem, nem. Még nem vagyunk ott. - mondta mosolyogva miközben a háta a hideg kőfalhoz ért. Lágyan összefűzte ujjait a lányéval, majd finoman húzni kezdte maga után a megfelelő irányba. Úgy gondolta ha már az előbb otthagyták a folyosót egy kevésbé nyilvánosabb hely kedvéért akkor menjenek is el oda. Még tettek pár lépést mielőtt megállt egy sima kőfal előtt. Pár másodperc elteltével megjelent az az ajtó amit szeretett volna. Mikor kinyitotta ugyanaz az ismerős kényelmes kuckó tárult szemei elé, mint elsős korában. Ugyanazok a meleg barna színek, kényelmes fotelek, pamut szőnyegek. Hármukon kívül még soha nem lépett be ebbe a szobába senki. Tudta, hogyha James vagy Sirius megtudja, hogy idehozott valakit abból nem sül majd ki semmi jó, főleg, ha az a valaki Sophia.. Viszont amiről nem tudnak az nem is fog fájni nekik, neki pedig esze ágában se lesz elmondani egyikőjüknek se és bízott abban is, hogy Sophia is magában tartja majd, hogyha megkéri rá.

Becsukta az ajtót, majd elővette a pálcáját és egy egyszerű bűbáj segítségével rázárta. Egyáltalán nem hitte, hogy valaki ilyen időpontban errefelé mászkálna, de úgy gondolta így mindkettejük számára megelőzhetőbb az, hogy nehogy kellemetlen helyzetbe kerüljenek. Odafordult a lány felé, majd egy kicsit bizonytalanul, de azért mosolyogva mondta neki, hogy nyugodtan helyezze kényelembe magát.

Felvont szemöldökkel tett eleget a fiú kérésének és sétált be az ajtón. Ismerős volt a hely, mintha egyszer már járt volna itt korábban. Az ajtónak ugyanaz az öreg kerete volt, beágyazva a kőfalba, amely hirtelen bukkant elő a semmiből. Nem Sebastiannal bukkantak rá erre a misztikus valamire? Mennyi titkot rejtegethet még ez a kastély, mennyi megfejtendő rejtély lehet még a kövek mögött, a szobrok alatt? A pillanat hevét hirtelen felváltotta mohó kíváncsisága, vágya elapadt s szűnni nem akaró tudni vágyással cserélte fel. Érdeklődve pillantott körbe, kissé megkeményedett arcvonásokkal.   Mi ez a hely?

Foglaljon helyet? Azok után, hogy egymásnak estek, azt gondolta volna, hogy képes lesz ennyivel elhallgattatni? Foglaljon helyet? A szitkozódó és keserű szavak hatalmas hegyekké álltak gyomrában, de az az esetlen, kisfiús mosoly tornádóként söpört el belőle minden rosszindulatot, s ültette el benne újra a vágy csíráját, hogy az ismét tündöklő rózsává nője ki magát. Az aggódás azonban gyökerestül kitépte, hiába az ellenkezés és a tövisek, kétségbeesés és paranoia lett úrrá rajta. Maga sem tudta volna megválaszolni; vajon ez is csak egy általa kreált hamis kiút érzelmeinek labirintusából, vagy ő, az ártatlan őzikeszemű véznakarú teremtmény valóban ártani akar neki? – Miféle játékot űzöl, Remus? – szólította meg keresztnevén, melyre korábban aligha akadt volna példa. – Mikor fognak a barátaid előugrani a kanapé mögül, hogy előadjátok az április bolondja számotokat?

A lány meglepett arckifejezése láttán még szélesebb mosolyra húzódott a szája. Érezte, hogy végre saját terepre merészkedett és a lány elbizonytalanodott. Szerette ezt a helyzetet, mert tudta, hogy Sophia mindig túlságosan magabiztos vele kapcsolatban, néha élvezte, hogy ő diktálja a tempót. - Ha nem hát nem. Én csak udvarias házigazda akartam lenni. - mondta majd odasétált a szoba sarkában lévő egyik asztalhoz és töltött magának egy kis lángnyelv whiskey-t. - Kérsz? -kérdezte felhúzott szemöldökkel, s közben a lány felé nyújtotta a poharat. Csodálattal nézte a lány ámuló tekintetét amit körbefuttat a szobán. Nem ismeri? Pedig le merte volna fogadni, hogy tud róla. - Ez a szükség szobája. Akkor bukkan fel csak, hogyha szükséged van rá és tudni kell, hogy hol keresd. - élvezte a helyzetet, azt ahogy olyat mutathat a lánynak amit eddig még senki, valamint azt, hogy a tudását fitogtathatja.

Letette a poharat, majd lassan odasétált hozzá, addig míg olyan közel nem ért, hogy tisztán érzékelhette ahogy a lány lélegzetvételei gyorsulni kezdenek. Ujjaival lágyan simogatni kezdte a karját alulról felfelé, majd később a nyakát. - Játékot? Fogalmam sincs miről beszélsz. - újra el akarta érni, hogy a lány jóformán rávesse magát a vágytól, úgy érezte nagyon is jó úton halad afelé, hogy ez így történjen.

Igen, kérek. – válaszolta nyersen, majdhogynem kirántva a poharat Remus kezéből. Az érzelmek összemosódása egy hatalmas hurrikánt hozott létre benne, vihar melyben a természeti erők egymást ellen küzdenek. Ott állt, álmatlan éjszakáinak okozója, a vágy tárgya mely testét tűzre szította, félmeztelenül, teljes valójában s ő mégis megrettent ettől. Már megint.

Tekintete ismét végigpásztázta a szobát, megfigyelve minden egyes apró részletet benne. A vörös szőnyeget, a kandallóban ropogó tüzet, a szoba közepén fekvő bársonykanapét. – Hallottam már pletykákat róla, de azt hittem csak ostoba fecsegés. - Pillantása leragadt az egyik polcon heverő keretre, melyben a négy jó barát fotója mozgott. Sophiet nem tudta érdekelni sem James felborzolt lobonca, sem Sirius sármos vigyora. Remus átható tekintete és esetlen tartása megmosolyogtatta, a tökéletlensége már-már több mint csábító volt. – És mindig így néz ki? Úgy látom, gyakori látogató lehetsz. – mutat a képre.

A mély sóhajok átcsaptak szapora lélegzetvételekbe, majd a bizsergés, amely a bőréről az egész testén áthatolt, elfojtotta benne a levegőt. Teste elgyengült, ellenkezése elpárolgott, de mégis égett benne a vágy, hogy bizonyítson. Bizonyítson önmagának, bizonyítson neki, s kiderítse vajon kezében maradhat-e az irányítás. Úgy döntött, nem fogja megcsókolni. Helyette csupán óvatos, lágy puszikat hintett nyakára, figyelve az ő pulzusszámának változását.

11 Jul 14:15
2 years ago
photo
♥ 2 notes
  
11 Jul 14:15
2 years ago
photo
♥ 10 notes
  
11 Jul 14:12
2 years ago
photo
♥ 20 notes
  

11 Jul 14:12
2 years ago
photo
♥ 69 notes
  

11 Jul 14:09
2 years ago
photo
♥ 13 notes
  

keep on dancing till the world ends,

11 Jul 14:07
2 years ago
link
♥ 31 notes
  

moonydoesntbite:

- Nem, nem. Még nem vagyunk ott. - mondta mosolyogva miközben a háta a hideg kőfalhoz ért. Lágyan összefűzte ujjait a lányéval, majd finoman húzni kezdte maga után a megfelelő irányba. Úgy gondolta ha már az előbb otthagyták a folyosót egy kevésbé nyilvánosabb hely kedvéért akkor menjenek is el oda. Még tettek pár lépést mielőtt megállt egy sima kőfal előtt. Pár másodperc elteltével megjelent az az ajtó amit szeretett volna. Mikor kinyitotta ugyanaz az ismerős kényelmes kuckó tárult szemei elé, mint elsős korában. Ugyanazok a meleg barna színek, kényelmes fotelek, pamut szőnyegek. Hármukon kívül még soha nem lépett be ebbe a szobába senki. Tudta, hogyha James vagy Sirius megtudja, hogy idehozott valakit abból nem sül majd ki semmi jó, főleg, ha az a valaki Sophia.. Viszont amiről nem tudnak az nem is fog fájni nekik, neki pedig esze ágában se lesz elmondani egyikőjüknek se és bízott abban is, hogy Sophia is magában tartja majd, hogyha megkéri rá.

Becsukta az ajtót, majd elővette a pálcáját és egy egyszerű bűbáj segítségével rázárta. Egyáltalán nem hitte, hogy valaki ilyen időpontban errefelé mászkálna, de úgy gondolta így mindkettejük számára megelőzhetőbb az, hogy nehogy kellemetlen ehylzetbe kerüljenek. Odafordult a lány felé, majd egy kicsit bizonytalanul, de azért mosolyogva mondta neki, hogy nyugodtan helyezze kényelembe magát.

Felvont szemöldökkel tett eleget a fiú kérésének és sétált be az ajtón. Ismerős volt a hely, mintha egyszer már járt volna itt korábban. Az ajtónak ugyanaz az öreg kerete volt, beágyazva a kőfalba, amely hirtelen bukkant elő a semmiből. Nem Sebastiannal bukkantak rá erre a misztikus valamire? Mennyi titkot rejtegethet még ez a kastély, mennyi megfejtendő rejtély lehet még a kövek mögött, a szobrok alatt? A pillanat hevét hirtelen felváltotta mohó kíváncsisága, vágya elapadt s szűnni nem akaró tudni vágyással cserélte fel. Érdeklődve pillantott körbe, kissé megkeményedett arcvonásokkal.   Mi ez a hely?

Foglaljon helyet? Azok után, hogy egymásnak estek, azt gondolta volna, hogy képes lesz ennyivel elhallgattatni? Foglaljon helyet? A szitkozódó és keserű szavak hatalmas hegyekké álltak gyomrában, de az az esetlen, kisfiús mosoly tornádóként söpört el belőle minden rosszindulatot, s ültette el benne újra a vágy csíráját, hogy az ismét tündöklő rózsává nője ki magát. Az aggódás azonban gyökerestül kitépte, hiába az ellenkezés és a tövisek, kétségbeesés és paranoia lett úrrá rajta. Maga sem tudta volna megválaszolni; vajon ez is csak egy általa kreált hamis kiút érzelmeinek labirintusából, vagy ő, az ártatlan őzikeszemű véznakarú teremtmény valóban ártani akar neki? – Miféle játékot űzöl, Remus? – szólította meg keresztnevén, melyre korábban aligha akadt volna példa. – Mikor fognak a barátaid előugrani a kanapé mögül, hogy előadjátok az április bolondja számotokat?