11 May 14:36
2 years ago
photo
♥ 230 notes
  
11 May 14:36
2 years ago
photo
♥ 33 notes
  
11 May 14:33
2 years ago
link
♥ 31 notes
  

moonydoesntbite:

pokerfacesophia:

moonydoesntbite:

Teljes mértékben elvesztette a józan eszét amikor együtt voltak, mellette teljesen eltűnt az a megfontolt, óvatos Remus, mint amilyennek mindenki ismerte. Más esetben többször is átgondolta volna, hogy meddig menjen el, azonban most esze ágában sem volt visszalépni. Itt voltak kettesben egymás társaságában, sehol nem voltak a szokásos kíváncsi szemek akik előtt le kellett tagadniuk mindent. Most csak és kizárólag az övé volt a lány, s ami még izgalmasabbá tette az egészet az, hogy ő is akarta őt, pont olyannak amilyen, tudta, hogy ezentúl minden más lesz, ugyanis az már biztos volt, hogy egyikőjük sem közömbös a másik iránt.

Kezével finoman beletúr a barna színben tündöklő dús hajkoronába, majd a lány nyakának vonala mentén halad tovább, végigsimít karcsú derekán, míg végül megállapodik a combján. Mikor mindketten mohón lihegve egy kis lélegzetvételért szünetet tartanak a nyakára ad pár lágy csókot. Meleg bőrének közelségére és megbabonázó illatára már tudja, hogy a józan eszéhez visszavezető utolsó szál is elpattant. Akarja most rögtön, telhetetlenül itt ebben a szent momentumban, nem érdekli, hogy bármelyik pillanatban megjelenhet akár egy tanár is. Miközben újra vadul falják egymás ajkait keze a lány bal combján vándorol. A lány kérdése egy kicsit csalódottá teszi, ugyanis ez azt jelenti, hogy egy kis időre szünetet kell tartaniuk. Leveszi a kabátját amiről nem is emlékezett, hogy rajta van annyira gyorsan történt köztük minden. Sietve előveszi pulóvere zsebéből a különleges térképet, kiteríti a mellettük levő falra, majd halkan suttogja a varázsszót, melyre az üres papíron megjelenik a kastély felülnézeti térképe. - Nem, nem látok errefelé senkit. - válaszol a lány kérdésére, hangján még hallatszik, hogy egy kicsit kapkodja a levegőt. Arra, hogy mi legyen ezután megkapta a választ, méghozzá a lány mozdulatában, mellyel gyorsan lehúzta nadrágjának cipzárját.

Míg Remus figyelmét rövid ideig a térképnek szentelte, a lány tekintete végig a szemét kereste, szerette volna látni azt a csillogást, a kötődést melyet az ő pupillái akkor tükröztek. Lehetetlen volt megítélni, a benne felszabaduló ösztrogén játszik-e el fantáziájával, vagy valóban ott volt a várva várt pillantás, a kulcs a kezén pihenő bilincsekhez. Meztelen volt, habár testét még temérdek ruhadarab takarta. Meztelen volt, mert érzései lelepleződtek, meztelen volt, mert ösztönei kiszabadultak s átvették az irányítást esze fölött, meztelen volt mert ledőlt az ellene felépített védelmi fal.

Erőteljes, elégedett sóhajok törtek fel torkából, türelmetlen mozdulatokkal rángatta le Remusról a pulóverét. Talán hazugsággal végződik ez is, s vágyát a Luciustól való elszakadásra keni. Talán. Abban a pillanatban lehetetlen volt megítélni. Az ujjak nem vesződtek az ingen lévő gömbökkel, határozottan és vadul tépték ki őket a helyéről, a finom anyag elszakadásának hangja betöltötte a folyosót. Nekivetette magát a felszabadult bőrnek, csókolta ahol érte, körmeivel mély nyomot hagyott felfedező körútja során. Olyan volt akár egy térkép, minden egyes apró ér az utat jelölte, a megfeszülő izmok megmászandó hegyekként akarták útját állni szenvedélye beteljesülésének.

Máshogy képzelte. A pillanat beleégett a fejében, mikor álmaiban újra és újra előkerült. Ott kínzóan lassú és gyengéd volt, úgy viselkedett akár egy szűz lány, aki első alkalommal bújik ágyba kedvesével. Ez, azonban sokkal inkább ő volt. A kapkodó lélegzet, az igyekvő kezek melyek lehúzták saját alsóneműjét a kedvenc selyemruhájával eltakart testéről tükrözték a személyiségét. Más volt, mint az álmaiban. Jobb és maradandóbb. Remus Lupin örökre belevéste magát Sophia Seymour emlékezetébe.

Miközben nézte a térképet eltelt pár másodperc, majd kitisztult a kép. Mégis mi a fenét művel? Jól van, az nyilvánvaló, hogy mit… Inkább a stílus nem jellemző rá. Ő sosem volt ilyen, sosem gondolta, hogy képes lenne ilyet tenni a folyosón. Sosem volt az a kifejezetten romantikus alkat, de azért ilyen esetben meg adta a módját, már csak a hölgy partner kedvéért is. Most meg mit csinál? Kiszolgáltatja magukat egy temérdeknyi varázs festmény kíváncsi szemeinek, valamint még ki tudja kinek aki éppen erre jár. Ez annyira… Lucius.

Azonban úgy látszott Sophiát ez a dolog cseppet sem izgatja. Szöget ütött az a gondolat is a fejében, hogy netán csak kihasználná? Úgy hallotta, hogy most egy kis mosolyszünet van kettejük között. Talán. Fogalma sincs mit higgyen. Fájt még az is, hogy csupán bele kellett gondolnia ebbe az egészbe. Hallotta felsője szakadásának hangját. Tudta, hogy nem húzhatja tovább. - Várj… Szerintem el kéne mennünk valahová máshová… Ha itt maradunk az mindenképpen túlságosan kockázatos.

Csalódottság. A perzselő érzés, mely végigfutott combján, gyomrán, a robbanó érzés odalent nem akart megszűnni. Szemében kihunyt a vágy, arcából kifutott a vér Remus szavainak hallatán. De hiszen… Zavarodottság és pánik lett úrrá rajta, pulzusa – amely amúgy is az egekben volt – jól érezhető volt sovány bőrén keresztül. Talán elrontott volna valamit? Nem, ez lehetetlen – cikáztak át a gondolatok a fejében, ahogy túlfűtöttsége egyre alábbhagyott. Ő tökéletes. Őt mindenki akarja. Hogy lehet az, hogy pont ő nem? Hogy lehet az, hogy pont akkor verik át, mikor érzelmei átlépték a határokat? Hogy történhetett ilyen?

- Ó. – mondta felöltve tökéletes porcelánbaba állarcát, szemeit mélyen partneréibe fúrva. Lihegett, zihált, bizsergése nem akart abbamaradni. Ott állt előtte, félmeztelenül csak arra várva, hogy felfalja ahogy szemeivel is tette. Akkor miért tétovázik? Erőszakosan hozzádörgölőzött, hogy érezze a fiú iránta táplált vágyát. Hiszen odalent a bizonyíték, a vágy, az igazság. Minek a habozás? Ez a stílus annyira más, annyira távol áll tőle. – Hát jó. Hova gondoltad?

9 May 23:05
2 years ago
photo
♥ 618 notes
  
9 May 23:05
2 years ago
photo
♥ 514 notes
  
9 May 23:01
2 years ago
photo
♥ 2,780 notes
  
9 May 22:55
2 years ago
photo
♥ 294 notes
  
9 May 22:53
2 years ago
photo
♥ 61 notes
  
8 May 15:39
2 years ago
link
♥ 9 notes
  

pokerfacesophia:

kisherceg:

miért is kellene hozzászoknom? - megszemléli magát a tükörben - hát nem vagyok elég jóképű? elég gazdag? elég figyelmes?

gazdagságod nagyságában nem kételkedem. figyelmességed lenyűgöző, jóképűséged vitathatatlan.van az a morgás, amit…

nagyon értékelem a kreatív és humoros ötletedet, de nem lehet.meg aztán, sebastian hamarosan visszatér, nem hiszem hogy örülne, ha ahelyett, hogy vele beszélgetnék, azt kellene néznie ahogy szexelünk. a fő ok azonban valaki más. aki ezt ellenezné.

8 May 15:28
2 years ago
text
♥ 9 notes
  
pokerfacesophia said: sejtettem. semmi baj. majd hozzászoksz.

kisherceg:

miért is kellene hozzászoknom? - megszemléli magát a tükörben - hát nem vagyok elég jóképű? elég gazdag? elég figyelmes?

gazdagságod nagyságában nem kételkedem. figyelmességed lenyűgöző, jóképűséged vitathatatlan.van az a morgás, amit kiadsz magadból miközben szexelünk, ennivaló. de sajnos, kapcsolatunk arra a szintre ért, köszönhetően az engem befolyásoló körülményeknek, hogy többé nem oszthatom meg veled grandiózus nyögéseimet.